Volt gazdánk, de a mami idősek otthonába került, a fia pedig ránk zárta a kaput. Egyedül maradtunk. Teltek a napok, egyre éhesebbek lettünk, de nem jött senki akitől kaptunk volna enni vagy inni. Laura a társam láncon volt, de a lánc erősebb volt mint ő, nem tudott elszabadulni. Hiába próbáltam neki segíteni. Éhségemben a kaput rágtam szét, kitudtam jutni az utcára,ahol a szomszédok megláttak és így jutott a tudomásukra, hogy mi ott maradtunk. Engem azonnal elkezdtek etetni és szóltak jó embereknek, akik segítettek megmenekülni nekünk. Nagyon hálásak vagyunk érte! A szememmel nincs minden rendben, nem igazán látok. Szem orvoshoz fognak vinni.
Én nyílt vagyok, örülök minden jó szónak, simogatásnak. Pórázon kicsit tudok sétálni. Az embereket szeretem. Társammal jól kijövök, más fajtársammal csak később tudok ismerkedni.
Jelenleg a legfontosabb, hogy összeszedjem magam a 3 hét éhezés után.
Mindenkinek köszönöm a segítséget.